Mikor a házak sora között fölnézek a szürke égre, nem esik rám az eső. Megvéd az ablaküveg.
De ma szeretnék kiszállni, odatartani az arcomat: hadd csorduljon végig rajtam az ólmos, olajos víz. Áradjon el, lepjen be, áztassa el a kezemben lévő papírt, cafatokká, fehér foltokká olvadjon szét, nyoma se maradjon, csak a tüdőmbe tóduló benzingőzös, az esőtől fölázott, ürülékszagú levegőt akarom belélegezni, mélyen és lassan: tudni, érezni akarom a szagokat, a vizet, látni a fekete házakat, a megnyíló égsávot. Hiába már az óvatosság.
Ma ki akarok szállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése