Tandori Szép Ernő-könyvében verseket idéz, majd közbevetéseivel értelmezi őket: "közbevetéseimmel irányokat találni-találgatni a megismeréshez, megismertetéshez".
Közbevetések, ez jó, gyakorlatilag ezt teszem én is: közbevetéseket fogalmazgatok, ügyetlenkedve a szavakkal.
Sz.E. szövegeiről mondja: "parányi terjedelmű végtelenségmegragadás"-ó, ez tetszik, végtelenség sűrítve a legkisebbe, formátlanság a megformáltban, paradoxonok, szépek..., Szépek.
"Ahogy ő adta kötetei címét-vagy kapta, mikor hogy-, sok semmi, sok minden van itt nála jelen a prózai művekben, ákom-bákom, élet-halál, irka-firka, kenyér...vagy csak hónapok, az ősz...a magány...a rejtekezés...a látszólag lágy anyag váratlan keménysége, metszettsége, végletessége és végtelensége. Az van itt jelen."(TD.)
És a legszebb: "Mire megyünk a kérdéseinkkel is? Mire megyünk akár azzal is, hogy a végsőkig elmegyünk?"(TD.) Elmegyünk...megyünk, haladunk. Csak nézni a dolgokat, csak megfigyelni, várni. Ülni egy padon egy fa előtt, nekidőlni az érdes törzsének, támaszkodni kényelmetlenül akár, kicsit lenni, csak ott lenni.
Sz.E. verseiben sok a jövés-menés, séta, járkálás. "Annyi menés van Szép Ernőnél! Nehéz a megállás. Ahhoz bizonyosság kéne."(TD.)
Bizonyosság? "A kulcsszó- a bizonytalanság", igen: bizonyosság a bizonytalanságban.
A tegnapi séta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése