Paradoxonok, mindig a paradoxonok. Még itt, még közel: távolabb, mint ami elviselhető. Aztán messziről hallom, érzem a közelséget. Bizonytalanság. "Kulcsszó". Csak lenni kéne, nézni, hallgatni, képeket csinálni, ülni a padokon, szemlélődni. Elfogadni az elfogadhatatlant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése