(Bálint L.)Méghogy a fotó átvette a festmény szerepét!
A fotó saját világához tartozik a pillanat megragadása, amire a festmény nem képes. Hosszú előkészületek, színválasztás, elkészítés, rögzítés, keretezés...-ez a festmény. Készség meglátni a látványözönben valamit, az örökké változóban változtathatatlanná tenni teret, időt- ezt pedig a fotó tudja. Lehet nézegetni, ahogy múlik az idő, lassítani a tempót: élvezni a figyelem erejét. Esik az eső, menekül a férfi, indul a villamos. A következő másodpercben talán elállt az eső, kisütött a nap, a férfi megszárítkozott egy közeli cukrászdában, a nő összecsukta az ernyőjét, a villamos kigördült az állomásról. De a kép megmaradt, lehet nézni, belélegezni az eső illatát, érezni a vizes ruha kellemetlen tapadását, a vizes cipőt. Megőrzött egy darab időcserepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése