(Hasegawa Tohaku)Lekucorodni egy csésze teával, begubózni, élvezni ezt a hangulatot: hogy, talán sokminden rendben van mégis. Örülni a nyugalomnak. Mint akkor, nyáron, hazafelé az autóban, mikor minden a helyén volt, szürkületkor, közeledve a városhoz, számolva a fogyatkozó kilométereket. Vagy Moszkvában, éjszaka a nyitott ablaknál, üvöltő zenében. Mikor minden rendben van egy varázslatos pillanatig. Nyújtani ezt a pillanatot.
Ücsörögve kortyolni a forró teát, közben rájuk gondolni: az "örökre szépekre", akik fontosak, akik hiányoznak. Szerencsés vagyok, sokan lennének, akiket most ide szeretnék ültetni a szobámba.
Tudnom kell, hogy ők megvannak. Hiányoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése