(Dave McKean)Reménytelen magány,
elfogyó erő-
Ragaszkodni mindig,
kivert kutyaként
futni, mikor elmegy
autón az idő.
Kóborolva lesni,
honnan jön elő
a gazda, aki nincs is.
Semmi-kezét nyalni
hátha ehető
koncot vet, megsimít.
Mikor elmegy, sírni,
üres utcán mindig egyedül
újra semmit várni,
reménytelenül.
(Ma: meglepetés, feladat, nehézség és zavar...Hogyan tudnám? Dehogy. És mégis: megható kérés. Zavarba ejtő.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése