Hétfő előtt

Ma van a szünet utolsó napja. Holnaptól újra kezdődnek a hétköznapi nyűglődések.
Ma Tóth Krisztina könyvét, a Beszélgetés fonalát olvasgatom.

Hagyma

Mi van a héjakon belül?
Mi van a végső héj alatt?
Tapétázott szobába jutsz,
ha lehántod a házfalat,
a szobában embert találsz,
ott fekszik textilekbe bújva,
ruhák alatt a sérülékeny
mag, mely csak önmagának burka,
feláll, kilép a lakhatatlan házból,
hogyha feljön a csöveken a sírás,
feláll, kilépne önmagából,
néz befelé, és látja: nincs más.

Ott a szoba, belül a reszkető, sérülékeny "mag", onnan "nézeget" a világba. Szeretné, ha kemény burka lenne, ha a "textilek" (text/szöveg?) védenék. De semmi nem védi, kiszolgáltatott.

( A következőt meg csak úgy, szeretem...)

( Halkuló futam

Sohasem láttam a tárgyaidat.
Reggeli inged a széken.
Sohasem láttam a bútoraid
körvonalát a sötétben.
Lépni se, dőlni se hozzád,
lépcső nélküli korlát.)