Ma is a Simon máguson jár az eszem, fogom a lemezt, nézegetem. Még nem néztem újra, de a lehetőség, hogy akár..., már jó.
Erről eszembe jutott Krasznahorkai is, most a Rombolás és bánat az Ég alatt, a kínai útja kapcsán írt könyv. Ebben van szó egy emberről, aki sajátos módon cigarettázik, senkihez nem hasonlítható módon K. L. szerint:
"(...)úgyhogy egyedül maradt a cigarettájával, s a szenvedélyes nikotinfüggők jellegzetesen éhes mozdulatával meggyújtotta, (...) s úgy szívta meg lassan és mélyen, hogy ugyanilyen mélyen és lassan fújja ki, amit beszívott, miközben udvariasan elfordította a fejét, hogy ne jöjjön ránk a füst, amit éppen kifúj, és akkor jött, párhuzamosan fejének elfordításával, az a kísérő mozdulata, akkor állította be, anélkül, hogy tudatában lett volna, amellyel olyan gyorsan levett a lábamról, és amellyel mindent elárult magáról egyetlen pillanat alatt, tudnillik egészen messze eltartotta testétől a jobb kezét, amelyikben a cigaretta lapult, kinyújtotta, hogy a felszálló füst ne zavarjon se engem, se a tolmácsomat, egyszóval azt, akivel éppen beszél(...)
(...)tökéletesen egyedül van, ő a legmagányosabb ember, akit mindeddig Kínában láttam, és én, vallottam be magamnak akkor, még a vacsora elején, s vallom be magamnak most megint, ahogy kettesben maradunk, csak és kizárólag a magányos embereket tudom őszintén szeretni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése