Szoba

"Írásainkból úgy tűnik, mintha nagyon tudnánk valamit /de vajon, mi is lehetne az?/, és mintha fontosabbak lennének bárkinek is, mint önmagunknak, ezért hibáink nyugodtan helyükön maradhatnak, nem kellene folyton kertjeinket gyomlálgatni, s elválasztani jótól a rosszat, mert legtöbbször éppen a gyengeség tesz életképesebbé, a megnyerhető veszteség ígérete, ahogy egy utazás teheti csak szebbé a lelket, ébren tartva a reményt, hogy visszatérve, minden megváltozhat, mintha bármi is ettől függene, mintha ettől bármi függene, bizonytalanságunk remegne a szárítókötélen, ruházatunk, amit azért nem vethetünk le minden este, mert hiába tudjuk majdnem biztosan, a házak bejárata többnyire kijárat is egyben, a szobába szeretnénk jutni, a kályhától meg végre vissza, hosszú folyosókon és zárt ajtókon át, s közben /kilincs, kulcs és csengő nélkül/ csak ott áll az ember." (Jász Attila)