Végre, megvan a Simon mágus!
Andorai/Simon éjszaka sétál Párizsban, lassan megy, ő ráér, az ő ideje: az ő ideje. Sehova nem megy, nincs praktikus célja, és sehonnan nem jön, ő ott van, ahol éppen tartózkodik. Magányos, hiszen lát bennünket, de mi nem látjuk őt. Éppen csak beszélünk hozzá, megérintjük, mellette állunk, mögötte megyünk, de nem vagyunk vele. Simonnal együtt lenni, szinte lehetetlen, ahhoz érteni kell őt akkor is, ha nem nyelvi a kommunikáció.
Csak a Simonok sétái érdekelnek! Csak az ő lassúságuk, magányuk kihívás igazán. Ezt a lassúságot, ezt a tempót a legnehezebb tartani. Fárasztóbb, mint a sebesség, de az intenzitás miatt csak ezt éri meg.
Végre, megvan a Simon mágus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése