Az eső kopogása az üvegen. A kép néma, nem hallatszik semmi. Csak látszik. A zaj hiánya látszik. A hiány zaja hallatszik. Lecsorduló vízcseppek homályosítják el a kinti világ látványát. Látszik, ami homályban marad. Áttetszik a város. A házak. Az ég országútja. A homályos üvegen túl feltárul a lehetséges szépség. De a szépség ígérete kívül marad. A valódi szépség ebben az áttetszőségben, a homályban van.
Tükröződés. Ebben is csak a hiány látszik, nem valóságos tükröződés ez: az elképzelhető, esőáztatta út szürke visszaverődése az ég megnyíló sávjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése