Az idő.
Egy átlagos, esős nap. Bekeretezett mindennapiság. Hétfő? Kedd? Bármikor. Szürke nap: reggel vagy délután, tavasz, nyár vagy ősz- időtlenség.
A mindennapiságban megragadott, kimerevített egyszerűség. Megismételhetetlen. Felülmúlhatatlan. A képen bekeretezett, kiragadott pillanat, a maga hétköznapiságában egyszeri, kimeríthetetlen állandóság, ami magában foglal minden pillanatot, napot, évszakot, időtlen ünnepét mutatja a szürke, borongós, végtelenné nyíló zártságnak, amiről a legtöbb, ami elmondható: hogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése