Szakadás.
A házak közötti megnyílás. A zártság, a kinyílás szakadása. Az ég, mint egy ferdén eltépett papír kivillanó sávja. A szétszakadt sávok között előtűnik az alap. Fehéres szürke megalapozottság.
A kő vizes jelenvalósága. Nem élettelen mozdulatlanság, hanem a szüntelen változékonyság megragadott, bekeretezett képe. A kő is ragyog- az őt megragadó pillantás fényében látszik.
Ablakok megsokszorozódása: a képet néző a bekeretezett ablakot látja, és az azon át feltűnő várost. A képben érzékelhető láthatatlan figyelő átnéz a házak ablaksorára. A zártság az ablakok végtelen képzete által is nyílik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése