Mikor kerül közel egyik ember a másikhoz?
Mennyire lehet "közel"?
Egyszerűnek tűnő kérdések, de ma este ezen gondolkozom, és egyáltalán nem könnyű a válasz.
Azt tudom, hogy újra és újra zsigereimbe vág ez a sor:
(...)"s hogy nem tudok mást, mint szeretni,"(...)
Ma azt érzem, amit eddig ennyire nem, hogy itt egyfajta magabiztosságról is szó van: J.A. hisz benne, hogy szeretni tud-csak azt. (?)
De elég ez az életben maradáshoz? És, ha mást nem tud az ember?!
(Lehet, hogy zavaros ez, de én is...)
2008. április 3., csütörtök
Közel
Bejegyezte:
Gyöngyi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése