Simonról

"Simon azt látja, ami van, önmagát is beleértve. Vagyis teljesen lát: tud. Nincs semmi "különleges képessége", épp csak ami itt és most (vagyis örökké) van, abban ő jelen van. Azt tudja, amit mindenki tudhat, csakhogy másnak valahogy épp nem jut eszébe. Nem jut eszébe éppen soha."
(Kornis Mihály)
"Éppen soha"; "soha, bárhol"; vele úgy, hogy nélküle; mellette úgy, hogy sosem utolérve; szólítani szavak nélkül...

...és most Lizáról, a tolmácsról. Görcsös, gyenge nő, aki megszokta a maskarát, a mázt, a jelmezt viselni. Simon hatására leveti a maszkot, megnyílik, kész el/befogadni a hatást, kész a változásra. Simontól várja a segítséget, mivel az inspirációt is tőle kapta a kezdésre. De Simon nincs vele. Nem vele van. Mikor a telefonfülkés jelenetben látjuk, Liza teljesen azonosul a feladatával: közvetít. Aztán letöröl egy könnycseppet a szeme sarkából. Továbbmegy. Ez az ő szerepe: segít, és a háttérben marad, vár, valamire vár. Ő is várja a csodát.